Életfeladatok

A könyv a szellemi törvények alapján ismerteti az emberi életút felépítését, fejlődési szakaszait és általános jellemzőit. Bemutatja az egyes életkorokat irányító szellemi erőket, az életszakaszokhoz tartozó feladatokat és kibontakozási lehetőségeket, és segítséget ad ahhoz, hogy a lehető legjobban élhessük meg a válságszakaszokat is. Az életfeladatok ismerete megkönnyíti a sorsfordulók tudatosítását és a sors irányító erőivel való együttműködést. Bár az egyes életkorokhoz kapcsolódó érési folyamatok sokszor járnak együtt nehézségekkel, fájdalmakkal, ezek célja mégsem a szenvedés, hanem ellenkezőleg: a szenvedésektől való megszabadulás, a szellemi fejlődés és egy teljesebb, boldogabb élet. Az egyes életszakaszok, sorsfordulók ehhez adnak érési lehetőségeket, amelyekkel tudatosan élhetünk földi utunk minden állomásán.

I. A természeti ciklusok
I. 1. Az ember az anyagban |  I. 2. A természeti ciklusok

II. A földi élet ciklusai
II.1. Az alapciklusok   |   II.2. A ciklusok alappilléreinek szellemi jelentése   |  II.3. Az ismétlődő ciklusok szellemi mintája

III. Földi utunk állomásai
III.1. Az első életszakasz: 0-29,5 év  |   III.1.1. A 0-7. év   |   III.1.2. A 7-14. év   |  III.1.3. A 14-21. év   |   III.1.4. A 21-28. év

III.2. A második életszakasz: 29,5-59 év   |   III.2.1. A 29-36. év   |   III.2.2. A 36-42. év  |   III.2.3. A 42-49. év   |   III.2.4. A 49-56. év

III.3. A harmadik életszakasz: 59-84. év
III.3.1. Az 56-63. év   |  III.3.2. A 63-70. év   |   III.3.3. A 70 -77. év   |   III.3.4. A 77- 84. év

Záró gondolatok

“A Földön tökéletesen működő természeti erők vannak, amelyek egyúttal szellemi feladatokat is ellátnak. Ezek a természeti erők a szellemet szolgálják azzal, hogy sokszor nem kellemes hatásokat gyakorolnak az emberre azzal a céllal, hogy szellemileg ébredjen, s egyre jobban be tudjon kapcsolódni a szellemi fejlődésbe. Ezek az erők az anyagi szinten „automatikusan” működnek, tehát az idők végtelenségéig ugyanazt az utat járják be, ugyanazokat a köröket róják, s minden körben szinte ugyanolyan hatásokat fejtenek ki. Ez a szamszára egyik fontos része, amely tükrözi az ember tudati állapotát. A szellem, a tudat minősége kivetül a környezetre, s magához hasonlóvá teszi. Az anyagban élő, szellemileg fejletlen ember jellemzője, hogy a tudattalanja irányítja életét, minden tettét. Ezért a külvilágban is lépten-nyomon olyan természeti erőkkel találkozik, amelyek automatikusan működnek, s az embernek nincsen rájuk számottevő hatása (amíg szellemével le nem győzi az anyagot).
Az ember, mint szellemi lény feladata, hogy az automatikus (tudattalan) mozgásokból felébredjen, tudatosuljon, s a fejlődés útján kiemelkedjen a tudattalan állapotból. Amíg azonban ezt nem éri el, az anyag törvényei szabják meg az életét.
Ezek az anyagi erők és törvények azonban nemcsak egyhelyben körző rotációt végeznek, hanem az emberi életben egy felfelé irányuló mozgást is biztosítanak. Ez azt jelenti, hogy a születéssel az ember bekényszerül egy olyan életút-pályára, ahol az anyag korlátai szabnak határt ténykedésének, és nemcsak „vízszintesen”, azaz az anyagi síkon (pl. hogy nem tehet akármit), hanem „függőlegesen” is, azaz rávezetik őt egy szellemi fejlődést biztosító útra. Az viszont, hogy a szülött felismeri-e ezt a lehetőséget vagy sem, már rajta múlik. Ez a fejlődési út inkább az élet második felében indul meg, aminek felismeréséhez már nem elég a szokványos, földi, anyagias világnézet. A gondolkodásnak, a világnézetnek, a hitrendszernek kell ekkorra úgy megváltoznia, szellemileg érettebbé válnia, hogy ne csak az adott helyzet anyagi vetületét lássa az ember, hanem a fejlődés lehetőségeit is. Erre a legjobb példa az idős kor. Ha valaki csak anyagi szemmel nézi, akkor elkeseredhet, hogy fogy a fizikai ereje, megjelenése kopottabbá, szürkébbé válik, s már nem tudja a világi élet figyelmét felhívni magára. Ha viszont szellemi szemmel tekint erre az életszakaszra, akkor meglátja, hogy az évtizedek alatt összegyűlt tapasztalatával, s némi életbölcsességével milyen szellemi javakat tudott eddig teremteni magának, s az előtte álló évtizedekben hogyan fejlesztheti mindezt tovább.
Ebből a „kötelezően előírt” fejlődési útból az is következik, hogy ha az ember mindig azt igyekszik tenni, amit az adott életszakaszban tennie kell, akkor lesznek ugyan nehézségei, de valahol, a lelke mélyén nyugodt és elégedett lesz az életével. Tehát, mindennek megvan a maga ideje, amit majd a könyvben modell szinten be is mutatok. Emellett természetesen vannak emberek, akik „későn érők”. Ők az első 2-3 évtizedben lehet, hogy lassabban haladnak a feladataikkal, de később aztán felzárkóznak kortársaikhoz.
A Földön uralkodó anyagi erők és törvények tehát anyagi korlátot adnak, amely a szellem fejlődését hivatott előmozdítani. Szellemi korlátot azonban jóval kevésbé jelentenek, ezért aki szellemi szemmel tekint rájuk, könnyebben halad előre. Jó tudni, hogy bár ezek az anyagi, fizikai korlátok időnként fájdalmasak, mégsem a büntetés a céljuk, hanem a szellem felébresztése. Ezért jóindulatú „tanítómesterekként” tekinthetünk rájuk, akik szigorúan, de alaposan megtanítanak bennünket a magasabb világok törvényeire is. A földi élet szellemi fejlődésünket, kibontakozásunkat szolgálja, amit akkor tudunk a legjobban teljesíteni, ha igyekszünk betartani a magasabb világok törvényeit már itt, az anyagban. Ezek a törvények minden vallásban ugyanazok, nálunk itt Európában az Evangéliumban találhatók meg a legtisztábban. Kövessen bármilyen szellemi utat is a tanítvány, mindegyiken ugyanazokkal a belső, szellemi feladatokkal fog találkozni, legfeljebb a megoldási módszerek térnek el egy kissé egymástól.”